CINKOS, AKI NÉMA
nnnnA holokauszt vagy más néven soá az emberiség történetének legnagyobb tragédiájára, amelyről az elmúlt 75 évben számos formában szerezhettünk ismerteket. A feldolgozások többsége arra irányult, hogy bemutassa az áldozatok sorsát, az elkövetők által folytatott politikát, kiemelje az embermentő és ellenállók hősiességét. Ugyanakkor viszonylag keveset beszélünk a csendes szemlélőkről, azokról az emberekről, akik szemtanúi voltak ugyan a holokausztnak (vagy annak egyes szakaszait látták), ugyanakkor úgy gondolták, hogy kívül maradhatnak az eseményeken, mint olyanok, akik nem érintettek benne.
nnnnnnnnA náci szövetséggel fegyveresen harcoló államok kormányai, vagy az egyházak vezetése, illetve a különböző hatóságok képviselői és az egyszerű emberek (akik nem voltak zsidók, egyéb okokból üldözöttek, sem nácik) más célokat soroltak előbbre, mint a halálra szánt európai zsidóság érdekében tett bármilyen lépés. Úgy gondolták kimaradhatnak a történetből. Ennek a kívülről, közömbösen szemlélő hozzáállásnak a legpontosabb kritikáját Martin Niemöller lelkész, aki a náci rezsimmel szembenálló evangélikus irányzat, a Hitvalló Egyház egyik vezetője volt, adta:
nnnn„Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem volta kommunista. Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltak szakszervezeti tag. Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista. Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, mert nem voltam zsidó. Amikor engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.”
nnnnnnnnKiállításunk bemutatja, hogy a passzivitás hogyan segíti a gyilkosokat ahhoz, hogy elkövessék szörnyű tetteiket.
nnnnnnnn